LEGYEN NÁLAD BICSKA VAGY OLLÓ, HA OLVASOL
A Könyvvásáron csatangolok és habzsolom
a könyvek látványát, próbálom korlátozni magam,
most csak verseskönyvet, csak ezét vagy azét,
csak amit előre elterveztem, egyébként sincs már
több hely a polcon, már csomót költöttem,
egyik standnál kapok egy vászontáskát és
abba bepakolok mindent, amit vettem,
vágja a füle a vállam, nem kellett volna
mindenhol elcsábulnom, mint egy kezdőnek,
de annyira jó szaga van egy új könyvnek,
egyébként is olyan óriási könyvtárat szeretnék,
ami hatalmas kastélyokban szokott lenni a földszinten,
közel a bejárathoz, ahol a felső sorokat
már csak létráról lehet elérni, a fölötte levőket
pedig a galériáról, amire egy kis elegáns csigalépcső
vezet kacskaringókkal díszített vaskorláttal,
ott is Peert olvasnék, mert jó ez a Peer,
a halállal felesel és az életet provokálja, színre lép,
de sosem lépett le, egyáltalán nem való a kastélybeli
könyvtáramba, ő kimondja, amit ki kell, nem lacafacázik,
odacsapja, mint hajléktalan
a taknyot a körömcipőm orrától pontosan
nyolc centiméterre, hegyesen és megkérdőjelezhetetlenül,
a csatakos külvilág elől egy Starbucksba szaladok,
karamellás latte, finom kávéillat tekereg, hozzá
karamellás keksz, 3800 kalória per harapás,
a keksz zacskóját is nehéz feltépni, ez sem nyitott
könyv, nincsenek szétvágva a lapjai, forgatom,
de tényleg nincs szétvágva, belenézek a lapok közé,
ott is vannak nyomtatott betűk, nem akarom csak úgy
szétmarcangolni, hátha beletépek a szavakba, először
azt gondolom, hogy biztosan azért nincs szétvágva,
mert akciós volt, de azért kicsit gyanakszom is, valaki
felvilágosít zoomon, hogy ez direkt, mert a lírai én nem
akarta rögtön az arcunkba csapni a halált, azok lüktető betűk,
azt előbb fel kell vágni, mint egy kelést, hogy kifolyjon a genny,
hogy utána tudjon gyógyulni a seb, furcsa lett volna,
ha egy verseskötet, amiben versek vannak, ilyen
slendrián lenne, még ha akciós is, kortyolgatom
tovább a tűzforró lattét, a választható legkisebbet
is akkora pohárban adják, mint egy lóitató, nagyanyámnak
a legnagyobb pohara is ennek a harmada, ennyi vízben
ő mosogatni szokott, de ez tejeskávé, vajon hány százaléka
lehet színtiszta víz, csak fel kellene bontani elemekre,
szétválasztani, mint a tengert, egy kézmozdulattal,
hogy meggyógyuljon a kifakasztott kelés, először
az ujjammal próbálkozom, majd egy kulccsal,
nem adják könnyen a titkokat, szőrös lesz a széle,
nem is egyenes mindenhol, végül találok egy tollat,
azzal könnyebben tépem szét a lapokat, kicsit
ragad a bögre füle, a keksz is, ragadós a könyv is,
behúz az ő valóságába, nem enged vissza
a komfortzónámba, zavartan köszörülöm a torkom
a kávézó közepén, ahol eddig csönd volt,
ahol fél fenékkel ülök a világ legkényelmetlenebb
székén, ölemben a decens mini hátizsákommal,
a teli vászontáskával, kotorászok egy papírzsebkendő
után a zajban, de csak a leheletvékony, ám de merev
papírszalvétát találom meg, így abba
fújom az orrom, csak meg ne fogja a gyanútlan
pincér, az élet folyton nedves, és ezt lehet, hogy
Peer már tudja, és pont ez volt a szándéka, hogy
egy merev szalvéta itassa fel az élet folyékonyságát,
vagy csak ezt diktálták neki, mikor végül egyedül
maradt egy júniusi estén és kezébe fogott egy tollat.