Most
Tegnap azt hittem,
milyen szépen hullanak a falevelek
és építenek rothadó komposzt kupacot,
milyen megrendítő, ahogy a jég
ráfagy a faágakra
és módszeresen letöri azokat,
recseg-ropog a természet
alkotmánya, az ősidő.
Tegnap még azt hittem, ez soha el nem múlik,
de a természet rendre ránk cáfol,
én még holnap sem szeretném megenni
a kenyerem javát,
csak éppen csipegetni belőle,
jó kis házi vajjal, nagyszemű
tengeri sóval vagy szilvalekvárral,
csak minden nap egy falatnyit lecsípni,
mint a széncinkék, csak néhány
levegőmolekulát elkortyolni,
megrészegülni tőle,
azt hinni, hogy sose halunk meg,
szédülten ölelni a levegőt,
elutazáskor kiüríteni a hűtőt,
még egy felbontott paradicsom
konzervet sem hagyni,
mindig szépen búcsúzni,
mindig lefordítani a tálamat lefekvéskor,
majd kicsalni a hajnal hangjait
egy álmatlan éjszaka után,
és újra felfordítani a tálamat.
Beszélj!
Azt mondtad, beszéljek hozzád,
hát én állandóan beszélek,
locsi-fecsi vagyok menet közben,
ha bevág elém egy autós,
megkérlek, küldd már el a fenébe,
felháborodottan reklamálok, ha
elfogyott a pekándiós batyu,
felhánytorgatom, mikor egyedül hagysz
és az álmoskönyvben keresem
a válaszokat, mérges vagyok rád,
ha rákényszerítesz az olvasásra,
azzal, hogy elmegy az adás,
egyenesen megsértődöm,
mikor inkább bulizni mennék,
de nem küldesz ruhát és
nincs egy rongyom,
veszekszem veled, ha ecetté
változtatod a bort és kifordul a számból,
csacsogok veled, mikor egy barátom
megdicséri a versem vagy
csak felolvashattam és néhányan
nevettek, mások bejelöltek
ismerősnek és mindjárt
lelkes rajongó jelvényt kaptam
és adtam, ezzel eldicsekedtem
neked, másoknak nem mertem,
azt mondtad, beszéljek hozzád,
hát én állandóan megszólítalak,
de te nem válaszolsz,
ezért azt gondolom magamban,
hogy beképzelt vagy, mint egy celeb,
akinek számolatlan a rajongója,
aztán túl büszkének hiszlek,
mert mindenfélét beszélnek rólad
és én elhiszem, mert az emberek
hisznek, hát én is,
elvárom, hogy kitaláld a gondolataim,
és szerintem te kitalálod, de
szereted azt játszani, hogy mégsem,
ezt abból gondolom, hogy én
állandóan beszélek hozzád, de
te nem válaszolsz, és most
már szeretném tudni, hogy
mikor fogsz válaszolni,
mert még több kérdésem is lenne,
például, hogy van-e pekándiós batyu odaát
és kap-e a testvérem reggelire,
vagy ott mindenki csak lebeg az űrben
mint egy felfújt lufi, ami sose pukkad ki,
inkább egyre kisebb pötty lesz, míg eltűnik,
vagy hol laknak a meg nem született gyerekek,
ki ott az anyukájuk és apukájuk
és vigyáznak-e rájuk úgy rendesen,
hova kerülnek az idősek, ott visszafiatalodnak, ugye,
mert nem hiszem, hogy odaát van járókeret
szerintem nincs, úgyhogy mindenképpen
vissza kell, hogy fiatalodjanak,
de mennyire kell, csak olyan harmincéves korukig
vagy egyenesen csecsemőkké váljanak,
de akkor hogyan tudják megbánni a gazságaikat,
mert az egészen kicsiket talán könnyebben,
de aki igazán nagy gazságot követett el,
az kap ott büntetést, vagy inkább annyira
túlszeretik, hogy megbánja őket,
hogyan lehet megbüntetni valakit úgy, hogy
ne dacos legyen tőle és még gonoszabb,
hanem akarja megbánni és jóvátenni,
lehet büntetéssel nevelni egyáltalán
szerintem nem, de odaát mindenki
mindent tud és eszerint cselekszik
és azt is mondd meg, hogy hogyan lehet, hogy
onnan ide nem jött vissza senki
vagy csak titokban tartotta
és arra is szeretnélek megkérni, hogy
a testvéremet hadd öleljem meg még egyszer
és biztosan el tudja nekem mondani,
hogy ott jó neki, ezt mindenképpen
szeretném tőle megkérdezni, hogy
ott jobb-e neki, mint itt volt.