Házimozi
A nő leül a kanapéra.
A bal oldalt nem használja.
Nem tudatosan.
Csak így maradt.
A távirányítót mindig a jobb kezébe veszi,
pedig a másik keze is szabad.
Azt mondja magának,
ez csak megszokás.
A szoba sötétítése előtt
még egyszer körbenéz.
Nem keres senkit.
A film elindul.
A férfi a képernyőn
belép egy lakásba.
Leteszi a kulcsot a kisszekrényre,
egy másik mellé.
Egy pohár a dohányzóasztal
szélén billeg,
sosem teszi középre.
Azt mondja magában,
a dolgok elcsúsznak.
A filmben
egy nő nevet.
A nevetés túl hosszú.
A nő a kanapén
a kezét
egy pillanatra
összefonja.
Nem szereti felhangosítani,
valaki régen azt mondta,
túl halk.
A filmben
egy jelenet véget ér.
Valaki nem mondja ki a mondat végét.
A nő ekkor
előrébb dől.
A szoba nem marad ugyanaz.
A sötét lassabban mozdul.
A nő nem kapcsolja fel a lámpát
a reklámszünetekben.
A film vége felé
egy férfi és egy nő
egymás mellett ülnek,
de nem érnek egymáshoz.
A nő a kanapén
a combjára húzza a takarót.
Stáblista.
A betűk mennek felfelé,
visszavonhatatlan döntés.
A nő vár.
Mintha valaki
még nem állt volna fel.
Nem mozdul.
Majd felkapcsolja a villanyt.
A fényben
minden tárgy a helyén van.
Csak egy pohár billeg a dohányzóasztal szélén.
A nő nem teszi beljebb.
Cseresznye
Azok,
akik szeretik az ízesített kávét
mindegy, makaronos vagy karamellás
akik lefagyasztják a cseresznyét
és gumikesztyűben magoznak
akik visszaviszik az üvegeket
a PET-palackot
a kávékapszulát
akik gyűjtik a befőttesüvegeket
kupakkal együtt
akik akárhány gombóc fagyit meg tudnának enni
de csak kettőt kérnek
akik fát ültetnek
és lecsipkedik a muskátliról
a száraz leveleket
akik online bankolnak
de szeretik az új könyv szagát
igen
a szagát
akik utálják a piackutatók kérdőíveit
akiknek még van tévé-előfizetésük
akik lefestik a rozsdát a kerítésen
akik ősszel gesztenyét gyűjtenek
akik adnak a Mexikóin a hajléktalannak
akik szemüveg nélkül
már nem tudják elolvasni
az USB-kábel csomagolásán a betűket
akik szelektíven gyűjtik a szemetet
de néha kiköpik a rágót
az autó ablakán
igen
kiköpik
akik kiviszik a pókot
a szobából
nem nyomják szét
a falon
akik még nem dobták ki
a Balatonról kapott
színes, szagos képeslapot
akik regisztrálnak,
akik mindig leiratkoznak
akik köszönnek
annak a szomszédnak is
akit utálnak
akik nem akarnak
láthatatlanok lenni negyven felett
akik átlátszóak sem akarnak lenni
mint egy nejlonharisnya,
akik már utálják
a merevítős melltartókat
és a kényelmetlen cipőket
akik csak
a saját pillangós párnájukon
tudnak aludni
akik szalmakalapot visznek
a tengerpartra,
és nyugágyat bérelnek.
Azok,
akik már dobtak
eljegyzési gyűrűt a Dunába.
Azok,
akik reménykedve kerestek
megszűnt szívhangot.
Azok,
akiknek a Caminón
feltörte a sarkát a cipő.
Azok,
akik törvénytelenül röhögnek.
Napkitörés ide vagy oda.
És másnap is
lefagyasztják a cseresznyét.