Eszementen ugrálsz az esőben
mert léted minden apró villanása
tócsába hullott a diagnózissal
minden pocsolyába direkt belelépsz
beleugrasz, befele nézve táncolsz
nem érdekelnek az ablakokból
leselkedő szemek furcsálló pillantásai
oda-vissza szaladgálsz az utcában
sose volt ilyen felhőszakadás
dörög, villámlik, folynak
az esőcseppek az arcodon
a hajad lóg, a sminked szétmázolódott
a kabát a hátadon átázott
a cipődben tocsogsz
belül elsiratod összes ballépésed
megalázkodásod, megalázásod
visszautasításod, tévedésed
ellenszegülésed, álszentséged
ítélkezésed, rosszindulatodat
igazságtalanságod, hazugságod
összes negatív érzésed és gondolatod
odacsapod a pocsolyába,
mint egy zöld taknyot
majd átugorva rajta
rohansz alaptalan vágyaid után
mit a villamos ülésen felejtettél
az orvosi papírokkal együtt.